Főoldal


             Ima Szent Borbálához



Ó, szent Borbála, dicső menyasszony,
Testemet és lelkemet én Reád bízom.
Úgy halálban, mint életben:
Légy nekem mindig védőszentem,
Utolsó órámban, hogy Krisztus szent Testét
Magamhoz fogadjam.
Isten irgalmában részesüljek,
Amikor testemből elszáll a lelkem.
A rossz szellemet taszítsd el tőle,
Védő jóságoddal maradj mellettem,
És vidd Istenhez megtért lelkemet!
Ámen


                                        Szent Borbála bemutatása

 


Szent Borbála, a keresztény kultúra egyik segítő szentje Kr.u. IV. század fordulóján élt és halt mártírhalált. Egy vagyonos pogány nagyúr egyetlen lányaként látta meg a napvilágot. Édesanyját korán elvesztette, ezért gyermekkorát édesapja féltő gondoskodásában töltötte. Szép és igen okos lévén apja taníttatta, ugyanakkor eltiltotta az egyre terjedő kereszténység tanaitól. Ám hiába volt minden óvintézkedés és féltés, Borbála barátnője, Julianna elvesztése után mégis kapcsolatba került a keresztényekkel, és titokban megkeresztelkedett. Ezzel maga ellen fordította saját apját is és élete tragikus fordulatot vett.
Borbálát a kereszténység a tizennégy segítő szent között tiszteli, és az egyházi feljegyzések szerint mind a mai napig közbenjár a hozzá imádkozókért. A legendájához köthető események miatt sokan őt tartják védőszentjüknek, különös tiszteletet tanúsítanak a bányászok iránta.


Kérdés viszont, hogy miért lett a bányászok védőszentje Szent Borbála, hiszen a bányászattal, a bányászkodással való kapcsolata nem ismert, ugyanakkor a foglalkozások védőszentjei kapcsolatban vannak az adott foglalkozással?

A válasz a következő. A bányászok mindig örökös veszedelemben dolgoztak. Végszükségben fordultak Borbálához, mint védőszenthez, aki védett a hirtelen halál, a sebesülés, a villámcsapás és a tűzvész ellen. A hirtelen halál elleni védelem magyarázatát abban kereshetjük, hogy Borbála azt a kegyelmet kérte Istentől, hogy ne hagyja meghalni az utolsó kenet felvétele nélkül.

A bányászok - a hagyománytiszteletük következtében - mindig kiemelkedtek a többi szakma művelői közül. Ennek oka valószínűleg abban is kereshető, hogy a legősibb mesterség művelői a bányászok. A hagyományok ápolásában az Alma Mater-ből hozott örökség is meghatározó szerepet játszik.

Évszázadokon át a leszállás előtt - a felolvasóteremben - a kijelölt vájár így fohászkodott: "Oh, Szent Borbála!  Hozzád fordulunk mindazok, kik a föld mélyébe leereszkedünk. Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól. Könyörögj érettünk és légy erős pártfogónk mindörökké. Ámen."  

Tehát a végórában szükséges kegyelem, a feloldozás hite kapcsolta ezt a szép, szűzi szentet, az állandó fenyegetést jelentő természeti erők leküzdésével, a váratlan vészekkel járó bányászkodáshoz.